Ne szégyellje, kúrálja!
Korábban írtunk részletesebben a vizelet inkontinenciáról. A cikkből is kiderült, hogy bár Magyarországon is a népesség jelentős része küzd vizelettartartási problémákkal, mégis közülük csak minden tizedik fordul orvoshoz, pedig pedig léteznek gyógymódok az inkontinencia kezelésére.
Nagyon fontos, hogy akinek gondot okoz a vizelet tartása, vagy ürítése, ne otthon saját módszerrel próbálja meg a tüneteket leplezni. Az inkontinencia nem betegség, hanem valamilyen egyéb, a háttérben meghúzódó rendellenesség tünete. Több betegséggel is együtt járhat, így az orvoslás különböző területeit érinti: a nőgyógyászat, az urológia, az ideg-elmegyógyászat és a gerontológia is foglalkozik vele. Így mindenképpen ajánlott félretenni a szégyen érzetet, és felkeresni a szakorvost, hogy kiderülhessen mi okozza a tüneteket. A megfelelő diagnózis felállításával pedig a gyógyterápia is kialakítható, s így jelentős eredményeket lehet elérni az inkontinencia panaszainak megfékezésében.
Az inkontinenciának különböző típusait különíthetjük el aszerint, hogy milyen körülmények között jelentkezik.
A stresszinkontinencia akkor fordul elő, ha megnövekedett hasi nyomás hatására elcsöppen a vizelet. Itt olyan egyszerű, hétköznapi dolgokra kell gondolni, mint például a sport, a nevetés, vagy akár a köhögés. Ennek hátterében az áll, hogy a húgycső alátámasztására szolgáló kötőszövet és izomzat meggyengül. Nők körében gyakori, különösen szülés után.
Késztetéses inkontinenciáról akkor beszélünk, amikor az érintett egyfolytában úgy érzi, hogy ürítenie kell a vizeletét. Ez odáig fokozódhat, hogy akár éjszaka többször is fel kell kelnie, de akár még így sem ér ki időben a mosdóba, amely hosszú távon testileg és lelkileg is egyaránt nagyon megterhelő lehet. Ennek hátterében a húgyhólyag beidegződésének ideiglenes, vagy végleges változása áll.
Túlfolyásos inkontinencia esetén a beteg nem képes a húgyhólyag normális kiürítésére, a hólyag így folyamatosan túltöltött, ami állandó szivárgást okoz. E panasz oka általában valamilyen elzáródás, például prosztatamegnagyobbodás.
Teljes vagy reflex inkontinenciáról akkor beszélünk, ha a záróizmok funkcióképtelensége miatt a hólyagürülés kontrollja teljesen hiányzik.
A fenti típusok jellemzői egyszerre is érvényesülhetnek. Ekkor beszélünk kevert inkontinenciáról.
A diagnózis felállítása, a terápia kiválasztása
A részletes kivizsgálás után a szakorvos dönthet arról, hogy milyen kezelést kapjon a beteg. Négy nagy kezelési mód közül lehet választani, mégpedig a viselkedésterápia, a gyógyszeres terápia, a gyógyászati segédeszközök alkalmazása, illetve a műtéti terápia közül.
Mielőtt részletesebben tárgyaljuk az egyes típusokhoz tartozó kezelési módokat, mindenképpen fontos felhívni a figyelmet arra, hogy megfelelő életmóddal sokat tehetünk az inkontinencia megelőzéséért, illetve a tünetek enyhítéséért.
A legfontosabb, hogy testünket karbantartsuk és elkerüljük az elhízást. A testtömeg-növekedés hozzájárulhat az inkontinencia kialakulásához. Érdemes odafigyelni a a kalóriabevitelre, és a mozgást beilleszteni a napirendbe!
A dohányzás az inkontinenciát is negatívan befolyásolja. A dohányosoknál gyakran tapasztalható heves köhögés elősegíti az inkontinenciához vezető anatómiai károsodást.
Nagyon fontos, hogy elegendő folyadékot igyunk, és a napi folyadékmennyiséget egyenletesen osszuk el egész napra. Ezt a tanácsot – a vizelési inger kivédése miatt – az inkontinencia-panaszokkal élők hajlamosak figyelmen kívül hagyni. Ez azonban több kárt is okozhat, például húgyúti fertőzésekhez, székrekedéshez, kiszáradáshoz vezethet. A hólyag irritálásának elkerülése érdekében ajánlott tartózkodni a koffein és az alkohol és az erős fűszerek fogyasztásától.
Milyen megoldással lehetséges az inkontinecia kezelése?
A stressz inkontinencia esetében a kezelés elsősorban mozgás- és elektroterápia alkalmazásával történik. A gátizom-torna az izmok megerősítésével képezi a gyógyítás, illetve megelőzés alapját. A megfelelő gátizom-gyakorlatok végzésével a kezdeti stressz-inkontinenciától szenvedők már 3-5 hét alatt megszabadulhatnak a vizeletcsepegési tünetektől. A fizikoterápia során hordozható készülékből származó optikai vagy hang ingerekkel váltanak ki akaratlan vizelési ingert, amit a betegnek a hólyagtréninggel elsajátított módszerrel kell visszatartania. De ide tartozik még az elektrostimuláció módszere is. Ennek során a gerincvelői hólyaggátló reflexeit aktiválják.
A gátizom-torna a késztetéses inkontinencia kezelésében is hatásos. A másik módszer pedig a hólyagtorna. A gyakorlatok egyik formájában a beteg megtanulja a vizelési inger megjelenése után késleltetni a vizelést. A hólyagtorna másik formája a vizelés megszakítása lehet. Valamint ennél a típusú inkontinenciánál jó hatásfokkal alkalmazhatók az izmokra és az azokat irányító idegrendszerre ható gyógyszerek. Ezek között vannak szájon át szedhetők és olyanok, amelyek helyileg vagyis a hólyagba helyezve alkalmaznak.
A túlfolyásos inkontinencia kezelése esetén első lépéseként a fertőzések és gyulladások megelőzésére katétert helyeznek fel, és azon vezetik el a felgyűlt és távozásában akadályozott vizeletet. Nem idegi eredetű túlfolyásos inkontinencia esetén általában a sebészi kezelés hoz eredményt.
A reflex-inkontinencia, mivel idegrendszeri károsodásról van szó, a hagyományos érteemben véve nem gyógyítható. Ebben az esetben a kezelés célja a hólyag ürülésének segítése katéterrel, esetleg gyógyszeresen.
Mikor van szükség műtéti beavatkozásra?
Amennyiben az előbb részletezett kezelési módok nem vezetnek eredményre, vagy amennyiben szervi elváltozás áll a problémák hátterében, akkor a műtéti kezelés a következő lépés. Ilyen pl. férfiaknál a prosztata megnagyobbodása amely az esetek háromnegyedében a férfiak túlfolyásos inkontinenciájáért felelős, vagy nőknél a hólyag, vagy a méh előesése, megsüllyedése. De szintén műtéttel szüntetik meg az esetleges húgycsőszűkületet és távolítják el a hólyagkövet is.
Mostanra az egyszerűbb kezelésre nem reagáló, túlműködő hólyag kezelésére és létezik már műtéti eljárás. A beavatkozás során egy pacemakert helyeznek be a bőr alá, amelyből egy vezeték fut a keresztcsontra felfekvő idegfonatra. A készülék, hasonlóan a szívben működő pacemakerhez, elektromos ingerek kibocsátásával átveszi az izom összehúzódások szabályozását.
A legnépszerűbb műtéti eljárás a női inkontinencia kezelésére a szalagplasztika. Az eljárás során a vagy a saját szervezetéből eltávolított szövetből, vagy szintetikus anyagot készült szalagot helyeznek be a húgycső alá. Ez mint egy hintaágy felfüggeszti és összenyomja a húgycsövet, ezáltal megakadályozva a napi tevékenységek közben kialakuló vizelet elcseppenést.
A stressz inkontinenciában szenvedőknek megoldás lehet még a hólyagnyak mesterséges megerősítése. Ezzel a módszerrel valamilyen zömítő anyagot, pl. kollagént, teflont injektálnak az erősíteni kívánt terület szövetállományába, ami ezzel a tömegesítéssel képes lesz a tökéletesebb zárásra. Ez azonban nem végleges megoldás, a beavatkozást néhány havonta ismételni kell.
