Amit a prosztatavizsgálatról tudni kell!
A páciensek által legtöbb fenntartással fogadott eljárás a végbélen keresztüli prosztata-betapintás. Hasonló a nőgyógyász által végzett hüvelyi betapintásnak, melynek során kellő empátiával az orvos nem okoz jelentős fájdalmat a betegének. Ultrahanggal felszerelt rendelőben lehetőség van a vesék, húgyhólyag, prosztata, ondóhólyagok, herék és mellékherék részletesebb vizsgálatára. Általában sor kerül még a vizelet vizsgálatára, esetleg vérvételre, mely 50 év felett többnyire magában foglalja a posztataspecifikus antigén (PSA) értékelését is.
Prosztata megnagyobbodás, egyéb vizelési panaszok esetén sokszor szükséges lehet a vizeletürítés vizsgálatára, egy tölcsérbe vizelve az ürítés mennyiségéről és a sebességéről kaphatunk információt. Súlyos vizelettartási problémák esetén speciális (urodinámiás) szakrendelésen a húgyhólyagon belüli nyomásviszonyokat térképezhetjük fel. Ennek során a húgyhólyagba és a végbélbe felhelyezett katéterek által regisztrált értékeket elemezzük. Már az általános urológiai kivizsgálás során gyakran vesszük igénybe radiológus (röntgenorvos) segítségét is.
Az egyszerű (vese és húgyhólyag) röntgenfelvétel vese és húgyhólyagkövek jelenlétéről adhat felvilágosítást. A kontrasztanyagos (betegek által feltöltésesnek nevezett) vizsgálat a vese kiválasztó funkciójáról, az üregrendszerről és az esetleges elfolyási akadályról nyújt felvilágosítást. Ehhez éhgyomorra történő jelentkezés szükséges, mivel már egy reggeli kávé is gázossá teheti a beleket, ami a vizsgálat kiértékelését nehezíti meg.
