A depresszió pszichés betegség. A depresszióval valamilyen módon mindenki találkozik az élete során. Az azonban, aki még sohasem találkozott a depresszióval, csak nagy nehézségek árán tudja elképzelni, hogy mit érez a depresszióban szenvedő ember. Hiszen első pillantásra nincs semmi baja. Nincs láza, nem köhög, keze-lába ép, mindenét mozgatni tudja.
A környezet ilyenkor nem érti, mi lehet a baj, mert csak annyit látnak, hogy a másik szomorú lett, erőtlen és szótlan, befelé forduló. Úgy gondolják, hogy elegendő lenne, ha az illető erőt venne magán, és máris minden a megszokott kerékvágásban mehetne tovább. Pedig a depressziós ember szenvedései borzalmasak.
Az alábbi tünetek utalhatnak depresszióra:
- érdeklődés és öröm jelentős csökkenése minden vagy majdnem minden tevékenységben a nap túlnyomó részében, és majdnem minden nap (akár szubjektív beszámoló, akár mások megfigyelése).
- Jelentős súlycsökkenés vagy -gyarapodás (havonta a testsúly 5%-át elérő változás) diétázás nélkül, vagy az étvágy jelentős csökkenése/növekedése csaknem minden nap (gyermekekben a súlygyarapodás elmaradása).
- Insomnia vagy hypersomnia csaknem minden nap.
- .Motoros agitáció vagy gátoltság csaknem minden nap (mások megfigyelése, nem elegendő csupán a nyugtalanság vagy meglassultság szubjektív érzete).
- Fáradtság vagy anergia csaknem minden nap.
- Értéktelenség érzete vagy kifejezett, illetve inadekvát önvádlás/bűntudat, akár téveszmés fokban is, szinte minden nap (nem pusztán a beteg-lét miatti lelkiismeret-furdalás vagy bűntudat).
- Csökkent gondolkodási, összpontosítási vagy döntési képesség, szinte minden nap (akár szubjektív élmény, akár mások megfigyelése).
- A halál gondolatával való gyakori foglalkozás (nem csak halálfélelem), visszatérő öngyilkossági gondolatok konkrét terv nélkül vagy öngyilkossági kísérlet vagy konkrét öngyilkossági terv.
- Szülés utáni depresszió: Az újdonsült anyukában hatalmas bűntudatot kelt, hogy bár a szülés utáni időszak a„felhőtlen boldogság”időszakának kellene lennie, ő azonban öröm helyett valami egészen mást érez. Többek között éppen az anyasággal kapcsolatos elvárások azok, amelyek megnehezítik, hogy az anyuka önmaga előtt is elismerje: segítségre lenne szüksége.
A depressziós személyek jellemzően magukba fordulnak, kerülik a társaságot, és végül általában elmagányosodnak. Enyhébb esetekben a depresszió spontán gyógyul, de súlyos esetekben már szakemberre is szükség van.
