A pánikbetegség egy átmeneti erős félelemérzet vagy rossz közérzet, jellemzően hirtelen támad és általában nem tart fél óránál tovább. Tüneteiben különbözik más szorongásos betegségektől, a pánikroham hirtelen csap le, látszólag nincs kiváltó oka.
Azokat, akiknél a roham megismétlődik vagy súlyosan rettegnek egy újabb rohamtól, pánikbetegeknek hívjuk. A betegség pontos oka egyelőre nem tisztázott, neurotranszmitterek csökkent mennyisége feltételezhető a panaszok hátterében.
A legtöbb pánikbeteg elviselhetetlen halálfélelemről, „megőrülésről”, érzelmi és viselkedésbeli irányításvesztésről, súlyos fokú vegetatív idegrendszeri tünetekről számol be. Erős késztetést éreznek, hogy elmeneküljenek onnan, ahol a roham elkezdődött („harcolj vagy menekülj” reakció), amit mellkasi fájdalmak, a lélegzet megakadása és elkerülhetetlen végzet érzése követ.
A pánikbetegséget megkülönbözteti a más típusú szorongásoktól az intenzitása és a hirtelen, epizodikus természete. Azok, akik szorongással kapcsolatos betegségekben szenvednek, gyakran élnek át pánikrohamokat, bár a pánikbetegség nem mindig van összefüggésben más mentális zavarokkal. Az amúgy egészséges emberek majdnem 10%-a is átél egy elszigetelt pánikrohamot egy évben és minden hatvanadik ember az Egyesült Államokban egyszer elszenvedi a pánikbetegséget életében.
A pánikroham tünetei hirtelen jelennek meg, látható ok nélkül. Közéjük tartozik:
- halálfélelem, határtalan menekülési és/vagy segítségkeresési vágy
- felgyorsult vagy felerősödött szívverés vagy szívdobogás
- ájulásérzés
- nehézlégzés, a belélegzés lehetetlenségének szubjektív érzése
- a roham alatt a vérnyomás és a pulzus jelentős, esetenként veszélyes fokú megemelkedése
- nehezen megfogalmazható, nem fájdalom jellegű mellkasi rossz érzés
- izzadás
- zsibbadás
- szédülés, émelygés vagy hányinger
- szurkáló vagy viszkető érzés az arcon, a szájban, a kézen vagy lábon (paresztézia)
- gyomortájról kiinduló gyengeségérzet
- hirtelen hasfájás, hasmenés, gyomorgörcs
- elpirulás vagy reszketés
- esetenként csalánkiütésszerű bőrpír, főleg a mellkas területén
- álomszerű érzés vagy érzékelési zavarok (derealizáció)
- disszociáció az az érzés, hogy az egyén nincs kapcsolatban a saját testével, vagy akár idővel és térrel (elszemélytelenítés - deperszonalizáció)
- egyfajta érzés, mintha a beteg és a külvilág közé üvegfal ereszkedett volna le, a beteg önmagába való bezáródásának érzése, esetenként néhány pillanatig tartó zuhanás érzése.
- rettegés az irányítás elvesztésétől, hogy az egyén valami ostobaságot tesz, megőrül, akarata ellenére öngyilkosságot kísérel meg.
- remegés vagy reszketés
- a legsúlyosabb esetekben előfordulhat az önkontroll teljes elvesztése, sikoltozás, kiabálás, elfutás.
Néhány érdekesség a tünetekről, panaszokról: sok esetben a napokkal, hetekkel korábban lezajlott rohamra való VISSZAGONDOLÁS „nahát, most jut az eszembe, egy hónapja nem volt rohamom, az milyen rossz volt” elegendő ahhoz, hogy perceken belül újabb roham támadjon. A beteg évekkel, évtizedekkel később is PONTOSAN fel tudja idézni első rohama körülményeit. A rohamoktól való félelem következtében állandósult szorongás (anticipációs szorongás), fóbiás elkerülő magatartás (az addig bekövetkezett rohamok helyszíneinek és az azonnali segítség lehetőségét nélkülöző helyek elkerülése), depresszió alakulhat ki, ezzel a beteg egy ördögi, a panaszokat folyamatosan erősítő körbe kerülhet.
Egy pánikroham rendszerint néhány perctől fél óráig tart, egy óránál tovább szinte sohasem és a mindennapi életben előforduló egyik legelcsüggesztőbb hatású egészségzavar. A tipikus roham intenzív és szinte elviselhetetlen mértékű halálfélelemmel jár (típusos roham), de előfordulhat, hogy félelemérzet nélkül, kizárólag a fent leírt igen heveny testi tünetek, pl. magas vérnyomásos és igen erős szívdobogásos, vagy hasmenéses roham formájában jelentkezik (atipusos pánikroham). (Forrás: wikipédia)
