Az emlő ultrahangvizsgálat olyan képalkotó eljárás, melynek során az emlők állományát és a hónaljárok képleteit (ereket, nyirokcsomókat) vizsgálják. Rendszerint emlődaganatot, cisztákat (folyadékkal telt tömlő), tályogokat keresnek vele. Daganatos betegségek hónalji nyirokcsomóáttétei is kimutathatók a segítségével.

Az emlők ultrahangvizsgálata során a páciens hanyatt fekszik az ágyon. Mellkasát szabaddá teszi a ruháktól. Bőrét kocsonyás, az ultrahanghullámok terjedését elősegítő zselével kenik be. A vizsgálófejet ráhelyezik a bőrére, esetleg kissé rá is nyomják a mellére. Az orvos a vizsgálófejet mozgatva próbál képet alkotni az emlő különböző területeiről. Olykor arra kérheti a beteget, hogy forduljon oldalra, karjait emelje a feje fölé. A képet a képernyőn kimerevítheti, lemérheti az ott látott képletek méreteit, illetve a képet ki is nyomtathatja.

A vizsgálat találati biztonsága nem százszázalékos, nagyon ritkán előfordulhat, hogy az elváltozás csak mammográfiával mutatható ki, ezért 40 év felett – a hivatalos álláspont szerint – a mammográfia az első vizsgálat, az ultrahang csak az ott található elváltozást pontosítja. Az is előfordulhat, hogy a látott elváltozásból az orvos szövettani mintavételt (tűbiopszia) javasol. Az így nyert sejtmintát tárgylemezen sejttani (citológiai) vizsgálatra küldik.