Pszichiátria

Amíg az ideggyógyászat vagyis a neurológia az idegrendszer szervi-fizikai jelenségeivel betegségeivel és azok gyógyításával foglalkozik a pszichiátria az ember lelki szellemi betegségeit gyógyítja.

A vizsgálat során a diagnózisalkotás a betegek érzelmi, viselkedésbeli és gondolkodásbeli jellegzetessége alapján történik két nemzetközileg elfogadott diagnosztikai rendszerben:

ICD 10 (BNO 10 néven ismert Magyarországon);

DSM 5.

Ezek a diagnosztikai rendszerek nemzetközi konszenzuson alapulnak és a diagnózis felállításánál nem veszik figyelembe a betegségek kiváltó okait csak a tüneteket vizsgálják. A két rendszer, hasonló módon működik, felsorolja a tüneteket, és hogy ezek közül mennyinek kell meglennie, hogy a diagnózis kimondható legyen, továbbá a tüneteknek mennyi ideig kell fennállniuk.

Hol a határ, ami már kimeríti a pszichiátriai betegség fogalmát?

Bárki lehet rosszkedvű, szomorú feszült anélkül, hogy beteg lenne. Ezeknek az állapotoknak fokozatai vannak. A határ ott lehet, amíg magunktól ki tudunk kerülni ezekből az állapotokból anélkül, hogy családi életünk vagy munkánk rovására menne.

A lelki betegségek diagnózisa az egyének gondolkodásbeli, érzelmi és viselkedésbeli jellegzetességei alapján állíthatók fel. A pszichiáterek a diagnózisalkotás folyamatában nemzetközileg jóváhagyott diagnosztikus kategóriákba (például depresszió, skizofrénia, deluzív zavarok stb.) sorolják a lelki betegséggel küzdő egyéneket.

A leggyakoribb panaszok, amelyek mögött pszichiátriai betegségek állnak, szorongáson alapulnak.

Ezt a betegek, feszültségérzés, nyugtalanság, idegesség, koncentrálási zavarok túlzott aggodalmaskodás, alvászavarok hangulati hullámzás, szexuális problémák, valamint testi panaszok (fáradékonyság, izomgyengeség, fülcsengés szédülés, remegés, hányinger, hasmenés, fejfájás és más különböző testi fájdalmak)  formájában élik meg.

A szorongás természetesen önmagában még nem betegség, bizonyos stresszhelyzetekben mindannyian átélhetünk szorongást, tapasztalhatjuk annak testi, lelki tüneteit. Ez a mindennapi élet velejárója. Az emberek egy része veleszületetten, vagy korai traumatikus élmények hatására hajlamosabb lehet a szorongásra, mint mások.

Szorongásos zavarok megjelenési formái

• Generalizált szorongásos zavar: tartósan, hullámzó intenzitással fennálló szorongás és a kapcsolódó testi tünetek, amelyeket nem valamilyen helyzet vált ki.
• Pánikbetegség: visszatérő, váratlan, súlyos szorongással ijesztő testi tünetekkel járó rosszullét.
• Agorafóbia: félelem zsúfolt terektől, tömegtől, a beteg fél tömegközlekedési eszközökön utazni. Igyekszik elkerülni a szorongáskeltő helyzeteket.
• Szociális fóbia: a szociális és társas helyzetekben megjelenő szorongás, rosszullét, amely gátolja a mindennapi tevékenységet és kapcsolatokat.
• Speciális fóbia: konkrét tárgytól, állatoktól (pók, kígyó), szituációtól (magasság, víz) való félelem.
• Kényszerbetegség: visszatérő gondolat, vagy cselekvés okozta szorongás, feszültség. leggyakrabban kézmosás, rendrakás ellenőrzések formájában jelentkezik.
• Poszttraumás stressz: rendkívüli pszichotrauma után, az emlék okozta szorongás.
• Kevert szorongásos-depressziós zavar: a különböző szorongásos és depressziós tünetek egyaránt jelen vannak, de külön-külön nem teljesül sem a depressziós sem a szorongásos kórkép diagnózisa.

A pszichiátriai diagnózisalkotást bízzuk szakemberre, tapasztalatot és szakértelmet igényel, az „öndiagnózis” félrevezető és veszélyes lehet.

Terápiás módszerek a célzott segítségnyújtás a lelki betegségben szenvedő személynek a gyógyulás elősegítése érdekében:

• gyógyszeres kezelés
• pszichoterápia összes fajtája ( Kiemelten: Depresszió kezelése, Pánikbetegség kezelése)