Az ultrahangos vizsgálat napjainkban az egyik legelterjedtebb diagnosztikai módszer, hiszen fájdalommentes, és azonnal kimutatja a gyanús elváltozásokat, betegségekre utaló tüneteket. Az ultrahang a 70-es évek elején terjedt el az orvosi gyakorlatban. Napjainkban igen gyakran használt vizsgálati módszer, hiszen semmilyen kellemetlenséget, vagy kockázatot nem jelent a páciens számára. A vizsgálat nem jár sugárterheléssel sem, ezért szükség esetén többször is ismételhető. Alapvizsgálat, melyet az orvosok a képalkotó módszerek közül általában elsőként alkalmaznak.
Kiknek ajánlott az ultrahang vizsgálat? Mik a mellékhatások?
Ultrahang vizsgálat bármely korban végezhető. 50 éves kor fölött mindkét nemnél javasolt rendszeres hasi-kismedencei ultrahang, és a nyaki erek ultrahang vizsgálata. Az ultrahangnak biológiailag káros hatása nincs, a kezelés alatt használt gélnek nincsenek mellékhatásai, és semmilyen fájdalommal nem jár.
Hasi-és kismedencei ultrahangvizsgálatra való felkészülés: a hasi- és kismedencei ultrahang vizsgálat némi előkészítést igényel. A hasi ultrahang vizsgálatra éhgyomorra kell érkezni, ami azt jelenti, hogy a vizsgálat előtt 6 órával szabad étkezni utoljára, csak csapvíz vagy szénsavmentes ásványvíz fogyasztható közben. A hasi- és kismedencei szervek még jobb láthatósága érdekében a hasi ultrahang vizsgálat során telt húgyhólyag szükséges. A vizsgálatot megelőzően legalább fél liter folyadék (csapvíz vagy szénsavmentes ásványvíz) elfogyasztása javasolt. Közvetlenül a vizsgálat előtt a húgyhólyagot nem szabad kiüríteni, az utolsó hólyagürítés 2-3 órával előtte történjen.
Mikor javasolt hasi-és kismedence ultrahang vizsgálata? Azokban az esetekben ajánlott, amikor a hasüregben és kismedencében található szervek állapotáról, működéséről akarunk képet kapni.
A hasi ultrahang vizsgálattal diagnosztizálható. Rendszerint hasi fájdalmak okát keresik vele, de epe- és vesekövek, húgyúti kövek, a különböző szervek megnagyobbodása is kimutatható vele. Daganatos betegségek májáttétei, hasüregi folyadék- vagy gennygyülemek, vérzések mutathatók ki a segítségével. Prevenciós és már kezelés alatt álló szakaszban is indokolt lehet a képalkotó diagnosztika, a kezelés, illetve a változások szervi nyomon-követésére.
A hasi ultrahangvizsgálat 40 év felett rendszeresen javasolt szűrővizsgálatként, még akkor is, ha nincs semmilyen panasz, hiszen előfordulhatnak vesekövek, epekövek, illetve más rosszindulatú elváltozások, melyeket jobb mielőbb kiszűrni!
A carotis ultrahang
A carotis a nyak két oldalán található verőér, mely vért szállít a szívből a fej felé. Két ágra oszlik, az egyik ág az agy jelentős részét, a másik ág az arc képleteit látja el vérrel A vizsgálatra akkor van szükség, amikor felvetődik a carotis artériák szűkülete (pl. magasvérnyomás esetén), ami megnöveli a stroke kialakulásának kockázatát- éppen ezért fontos a mielőbbi diagnózis, hogy meg lehessen tenni a preventív lépéseket. A szűkületet ún. plakkok okozzák, melyek többnyire zsírból, koleszterinből, kalciumból és más anyagokból állnak. Az ultrahangra mindenképp szükség van TIA-s esemény, illetve stroke után, valamint, megmagyarázhatatlan szédülés, egyensúlyzavar esetén, valamint, ha olyan betegség van jelen, amely növeli a stroke kockázatát.
Az ultrahang a nyakban futó verőerek állapotát vizsgálja. Az agy irányába haladó erek átjárhatóságát tudjuk vizsgálni, fájdalmatlan módon. Vizsgálat során az orvos a nyaki nagy ereket vizsgálja az ultrahang készülék segítségével. A vizsgálat során nem csak a carotis, hanem a vertebralis (az agy hátsó területeit ellátó) artériák, valamint a karokat ellátó fő artériák állapotát is megítéljük.
Az orvos számára látható az áthaladó vér sebessége és iránya is. Az eredmények függvényében kalkulálható egy stroke rizikóaktor is.
Agyi és végtagi keringészavar leggyakrabban azoknál jelentkezik, akik egészségtelen életmódot folytatnak, dohányoznak, mozgás-szegényen élnek, kezeletlen magas vérnyomás-betegségtől, cukorbetegségtől és magas koleszterinszinttől szenvednek. Az ér ultrahang vizsgálat lehetővé teszi az erek szűkületének felismerését és lehetőséget ad arra, hogy az idejében alkalmazott terápiával a szövetek károsodása megelőzhető legyen.
