Tudjon meg (majdnem) mindent a két leggyakoribb fejfájásról

Egy részük (úgynevezett organikus fejfájások) a koponyán kívül elhelyezkedő képletekből, az erekből, az idegekből, a szemből, valamint az izomzatból. Azonban többnyire funkcionális fejfájással találkozunk, aminek kialakulásában gyakran jelentős szerepe van a stresszállapotnak. Mint tudjuk, nem önmagukban az események stresszesek, hanem megélésük teszi azzá őket. Az, hogy milyen érzéseket vált ki belőlünk az adott szituáció. Ugyanakkor környezeti ártalmak, kémiai anyagok szintén okozhatnak fejfájást, mint a „lelki egyensúlyzavar” testi tünetekben való megjelenése.

A mindennapi orvosi gyakorlatban a leggyakrabban az úgynevezett tenziós fejfájással találkozunk, amelyre az a jellemző, hogy a mindennapi tevékenységben nem akadályoz, azonban állandó jellegű, tompa, rendszerint kétoldalú és nagyon típusos a feszes nyakizomzat. Furcsa módon a krónikusan fejfájásra szedett bizonyos típusú gyógyszerek szintén kiválthatnak állandó jellegű fejfájást.

Az egyik leggyakoribb típusú fejfájás-roham a migrén, amelyet a felnőtt lakosság 10 százaléka tapasztalja meg.

Ez az a típusú fejfájás, amely gyakran már gyermekkorban vagy fiatalkorban kezdődik, leggyakrabban 25 és 55 éves kor között fordul elő. Nőknél valamelyest gyakoribb. Jellemzője, hogy kialakulását a beteg gyakran előre megérzi – ún. aurája van. Ilyenkor pl. előfordulhat, hogy elhomályosodik a látás, vagy vibráló fénypontok jelennek meg. 80 százalékban azonban mindenféle bevezető tünet nélkül jelentkezik és néha 2-3 napig is elhúzódhat.

Jellemzői: tipikus féloldali, igen erős, lüktető, terhelésre súlyosbodó fájdalom, melyet gyakran kísér hányinger, hányás, fény- és hangérzékenység.

Kialakulása általában több okra vezethető vissza: lehetnek bizonyos genetikus hajlamosító tényezők és specifikus belső és külső ingerek együttes összejátszása.

Veszélyre utaló jelek lehetnek:

• hirtelen kezdődő fejfájás
• progresszív (előrehaladó, súlyosbodó) jelleg
• fizikai erőkifejtés, köhögés, erőlködés és/vagy szexuális aktivitás után induló fejfájás
• a fejfájással járó olyan tünetek, mint az aluszékonyság, a zavartság, az emlékezetzavar, az általános rossz közérzet, az izom- és ízületi fájdalom, a láz, a fokozódó látászavar, a zsibbadás, a gyengeség, az egyensúlyzavar
• 50 éves kor felett kezdődő fejfájás

Az orvosi terápia fontos része – pszichiáter és neurológus együttműködésével – a stresszforrást jelentő élethelyzetek felderítése s az ezekhez a megfelelő alkalmazkodást jelentő, vagy adott esetben kellően önérvényesítő magatartás kialakítása, illetve az ellazulás – relaxáció technikájának elsajátítása –, mely egy kiegészítő pszichoterápiás kezelés célja lehet.

Forrás: Egészségtükör