Csontritkulás és az endokrinológiai összefüggések I. rész
Az osteoporosis = csontritkulás nem más, mint a csontrendszer egészét érintő betegség, amit a csonttömeg csökkenése és a csontszövet szerkezetének romlása jellemez, emiatt a csonttörés kockázata fokozottabban fennáll.
Az időskor leggyakoribb csontbetegsége, amit akkor diagnosztizálnak, de a betegség kialakulásának gyökerei bizonyos esetekben már a gyermekkorból vagy más betegségből kifolyólag korábbi életszakaszokból is eredeztethetőek. A betegek száma évről évre emelkedik, ami nem csak a várható élettartam növekedésének és a diagnosztika fejlődésének tudható be, hanem a statisztika romlását jelentősen segíti „civilizált” (pl. mozgásszegény életmód, gyorsételek, stressz) életmódunk is. Egy ötven éves nőnek élete hátralevő részében jelenleg 17,5% esélye van csípőtáji, 15,6% csigolyatest, 16% csuklótörésre. A három típusos törés valamelyikének elszenvedésére 40% az esély, azaz szinte minden 2. nő számíthat osteoporosisból erdő csonttörésre. Férfiak esetében ez a kockázat ennek az egyharmada, de ezzel szemben 31%-ukat veszítjük el a csípőtáji törést követő egy éven belül a nők 17%-val szemben.
Mi kell az egészséges csontokhoz, amelyekre figyelemmel kell lennünk, és amikre befolyással lehetünk?
3 fő alaptényező van, amit megfelelő arányban szem előtt kell tartani már a gyermekkori indulásnál, de később a gyógyszeres terápia mellett is, különben nincs esélyünk a megfelelő csontok építésére. Ez a 3 fő elem: a kalcium, a D vitamin és a mozgás. Ha bármelyik tényező nincs jelen, vagy értéke az egészséges tartományon kívül helyezkedik el, az egyensúly felborul és eredménye bármilyen terápia mellett is csontritkulás lesz. Ha van bármilyen alapbetegség, ami a csontokra is kihathat, akkor azok mielőbbi gyógyítása a kihagyhatatlan 4. elem a terápiában.
Az oszteoporózisra hajlamosító tényezők széles körűek. Hozzájárulnak genetikai (nem, testalkat), életmóddal összefüggő (alkoholfogyasztás, dohányzás, mozgásszegénység, táplálkozási tényezők) és hormonális faktorok (menopauza, ösztrogénhiány, petefészkek vagy herék hormonális alulműködése, fokozott mellékvese működés), valamint bizonyos gyógyszerek fogyasztása (szteroidok, heparin, bizonyos görcsoldók, gyomorsavlekötők).
Szerző: Dr. László Márta reumatológus
