A karácsonyi időszak a valóságban ritkán hasonlít a médiában sugallt idealizált képhez. A reklámokban és a filmekben a karácsony – és már az azt megelőző készülődés is – boldog, emelkedett, csillogó és mindenekelőtt társas esemény, ám a valóság gyakran eltér a képzelt világtól.

Ha az ember mindennapi gondokkal küzd, magányos vagy nemrégiben érte súlyos érzelmi veszteség, akkor könnyen lehet, hogy az ünnepek inkább negatív érzéseket hívnak elő belőle. Lehangoltságát csak tetézi, ha folyamatosan azzal az elvárással szembesül, hogy ilyenkor boldognak „kell” lenni. Nem azt érzi, amit – állítólag – kellene, és úgy tűnik, mintha teljesen magára maradna borús gondolataival.

A karácsonyi levertség forrásai lehetnek:

• Anyagiak: elkeserítő és bűntudattal terhelt érzés, ha nem engedhetjük meg magunknak, hogy úgy ünnepeljünk, ahogy elképzeltük, vagyis ahogy a média megmondja.
• Kimerültség: hatalmas nyomást okozhat a munkahelyeken ilyenkor zajló év végi hajrá, miközben a vásárlás, a készülődés, a vendégségek tervezésének terhe is ránk nehezedik.
• Magány: fájdalmas érzés egyedül, hiszen a karácsony hangsúlyosan családi ünnep. Különösen nehéz időszak ez mindazok számára, akik közeli hozzátartozójukat gyászolják, vagy nemrégiben váltak el, és először szembesülnek azzal, hogy társ – vagy a gyerekük – nélkül kell eltölteniük a karácsonyt.
• Családi kötelezettségek: van, akit éppen az nyomaszt, hogy kivitelezhetetlenül sok programot kellene „kötelességszerűen” beiktatni. Szinte biztosan lesz, akire kevesebb időnk jut, mint szeretnénk, és garantált a bűntudat. Mindezek tetejébe folyamatosan „viselkedni” kell ezeken az összejöveteleken, akár nem kedvelt rokonok társaságában is.
• Téli depresszió: előfordulhat, hogy rossz hangulatunkat nem elsősorban a fentiek, hanem szezonális hangulati zavar okozza, amely többnyire ősszel indul, és a rövid, szomorkás téli napokon a legkifejezettebb.

Az eredmény stressz, alvászavar, depresszió lehet. A nőknél gyakrabban jelentkeznek ebben az időszakban pszichés panaszok, aminek valószínűleg az az oka, hogy hagyományosan inkább ők viselik a tervezés, vásárlás, sütés-főzés és egyéb elintézendők terheit.
A depresszió levertséggel, bűntudattal, érdeklődésvesztéssel, értéktelenség érzésével, összpontosítási problémákkal, fáradékonysággal, társaságtól való visszahúzódással, valamint az alvás és az étvágy megváltozásával járó, valós zavar. A legfontosabb tehát, hogy ha súlyos formában tapasztalunk e tünetekből néhányat, vagy a panaszok egy-két hétnél tovább húzódnak, keressünk szakszerű segítséget. Nagy az esélye ugyanis, hogy nem átmeneti melankóliával, hanem klinikai depresszióval állunk szemben.

A karácsonyt övező stressz és lehangoltság enyhíthető, ha megpróbálunk arra koncentrálni, hogy nem a pénzköltés az ünnep fő funkciója. Távolodjunk el a médiában közvetített „tökéletes karácsony” képétől: inkább gondoljuk át, mi magunk mit szeretnénk. A költekezésben pedig állítsunk fel egyértelmű korlátokat, anyagi lehetőségeinkhez mérten. Az is sokat segít, ha időben elkezdjük a tervezést: jó előre elhatározzuk, kivel, mikor, mennyi időt töltünk, mit és mikor főzünk, vásárolunk vagy készítünk szeretteinknek.

(Forrás: hazipatika.hu)