A prosztatarák diagnosztikus lehetőségei
Égető szükségességét hangoztatja a szakma több fórumon is a sokkal pontosabb, megbízhatóbb diagnosztikai lehetőségek kialakításának, amelyek nagyobb biztonságot adhatnak a rákos folyamat megállapításában.
- Bíztató lehetőséget vetít előre a los Angelesi Egyetem kutatóinak közleménye, akik hat specifikus antigén szintjét mérik a vérben [17]. A teszt során 131 ismert prosztatarákos eredményeit hasonlították össze 121 BPH-s, ill. prosztatítisesével. Az Autoantitest és PSA (A+PSA)-nak nevezett hat antitesttel végzett vizsgálat szenzitivitása 79% volt, míg a hagyományos PSA vizsgálat esetében ezen érték csak 52% volt. Az A+PSA specificitása 84%, míg a PSA-é 79% volt. (Tehát a hamis pozitív eredmények aránya az A+PSA esetében 16%, míg a PSA esetén 21% volt.)
- Az Amerikai Tudományos Akadémia folyóirata a Proceedings of the national Academy of Sciences (PnAS) számol be egy másik diagnosztikai lehetőségről. A szerzők vizsgálatai szerint a pozitív esetek 27%-ában sikerült kimutatniuk a biopsziás anyagokból az XMRV (Xenotropic murine leukemia virus-related virus) rákkeltő vírus genetikai állományát.
- Új távlatokat nyithat a génátrendeződés TMPRSS2 ERG – transzmembrán proteáz enzim – vizsgálati lehetősége, melyet prosztatarákban 40-80%-ban azonosítottak.
- Diagnosztikai segítség lehetne a DnS metiláció, mint új prognosztikai biomarker lehetőség megjelenése is.
Sajnos ezek a mindennapi gyakorlatunkba egyelőre még nem vezethetőek be.
Ezzel szemben elérhető és feltétlenül megemlítendő az utóbbi években már rendelkezésünkre álló, a prosztata masszás utáni vizelet ún. PCA3 genetikai vizsgálata, mely diagnosztikus pontossága irodalmi adatok alapján elérheti a 80%-ot. Kétségtelen előnye, hogy az érték független a prosztata gyulladásától és a volumenétől, azonban sajnos mivel a vizsgálatot a biztosító nem téríti (külföldön sem!) ezért önköltséges magas. Azon betegeim esetében, akiknél az egyéb diagnosztikus vizsgálatok a malignitás gyanúja ellenére bizonytalanok voltak, és szükségesnek véltem a PCA3 genetikai vizsgálatot 10 betegből 7 pozitív eredményt adott, amelyeket hisztológia is igazolt. A maradék kb. 3 negatív esetében – akik azért változatlanul szoros kontroll alatt állnak – eddig még nem igazolódott daganat. A 0-34 közötti normál tartomány (dimenziója nincs) feletti pozitív értékek esetében nem találtam összefüggést a folyamat Grade értéke és a megkapott eredmény között, mivel 36-os és 400-as értékekkel is járt Gleason score 7, míg a high-grade Prostate Intraepithelial neoplasia (PIn) – esetében 86-ot is kaptam, így egyelőre valahányszor csak a pozitív vagy a negatív tényt értékelem. Dacára az irodalomban is megtalálható ilyen eredetű tapasztalatoknak használható segítségnek tartom a vizsgálat lehetőségét.
Dr. Varga Imre, urológus szakorvos
