Spondilózis tünetei és kezelése
Mi a spondilózis?
A spondilózis (spondylosis), a köznyelvben „csigolyameszesedés” a csigolyák közötti kisízületek kopásos-degeneratív (elfajulásos) elváltozásait leíró gyűjtőfogalom. A folyamat a csigolyák távolságának csökkenésével, összekötő szalagjaik meszesedésével, a gerinc mozgásképességének jelentős beszűkülésével jár. Leggyakoribb változata a deréktáji spondilózis, aminek egy formáját lumbágónak is nevezik, illetve a nyaki gerinc spondilózisa, mely olykor szintén jelentős fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal járhat.
Nagyon fontos tudatosítani, hogy a röntgenfelvételen látható spondilózis-spondilartrózis súlyossága és a klinikai tünetek, panaszok között nincs szoros összefüggés. Az úgynevezett spondilotikus elváltozások önmagukban az öregedés természetes részjelenségeként értékelhetők, amennyiben panaszmentesek, és csak a röntgenkép jelzi a nagyfokú elváltozásokat. A nyaki porckorong-elváltozások (diszkusz degeneráció) és spondilózis az öregedés természetes részjelensége. A korábbiakban részletezett, úgynevezett „spondilotikus elváltozások” az 50 év feletti lakosság kb. 70%-ánál észlelhetők röntgennel, leggyakrabban panaszmentes állapot mellett.
A spondilózis okai
A kiváltó ok a részben örökletes hajlam, részben az ülő életmód, illetve egyszerűen az öregedés természetes folyamata. A csigolyákat összekötő kis ízületek, illetve a csigolyaközti porckorongok elfajulása, következtében romlik a csigolyák közötti rugalmas összeköttetés.
A spondilózis okozta, másodlagos idegrendszeri károsodásokat nem elsősorban a röntgenképen kimutatható csontos elváltozások mértéke, hanem azok elhelyezkedése határozza meg. A csontkinövések főleg akkor járnak panasszal, ha úgy helyezkednek el, hogy nyomják a gerincből kilépő ideg- vagy érképleteket, vagy a gerinccsatorna jelentős szűkületét okozzák. A panaszok kialakulását vagy fokozódását akár kisebb behatás is kiválthatja.
A spondilózis tünetei
A porckorong kopása következtében meginduló meszesedési folyamat, a röntgenképen látható csontkinövésekkel, csőrképződéssel jár, de ez nem okvetlenül okoz tüneteket. A spondilotikus kisízületek peremein megjelenő, röntgenképen látható csontkinövést (oszteofita), „csőrnek” is nevezik. A csontkinövéseknek az esetek döntő többségében nincs jelentősége. A csőrök jelenléte és a gerincpanaszok gyakorisága, nagysága között semmilyen összefüggés nincs: előfordulnak panaszmentes egyének rendkívül erős csontos „csőrökkel,” mások esetében pedig kismértékű elváltozásokhoz is komoly panaszok társulhatnak. Elsődleges panasz a fájdalom, mely a nyaki és az ágyéki gerinc (a „derék”) szakaszaira jellemző.
Nyaki spondilózis esetén az úgynevezett „gyöki tünetek” (pl. izomgyengeség, érzészavar) általában csekélyek, vagy elhanyagolhatók. A nyak lehet fájdalmas, olykor a kar felé „sugárzik”. A derékfájdalom gyakran depresszióval, egyéb pszichológiai tünetekkel társulhat: a betegek körében a depresszív zavarok előfordulása 3-5-ször gyakoribb.
Forrás: hazipatika.hu
