A kiváltó ok a részben örökletes hajlam, részben az ülő életmód, illetve egyszerűen az öregedés természetes folyamata. A csigolyákat összekötő kis ízületek, illetve a csigolyaközti porckorongok elfajulása, következtében romlik a csigolyák közötti rugalmas összeköttetés.

A spondilózis okozta, másodlagos idegrendszeri károsodásokat nem elsősorban a röntgenképen kimutatható csontos elváltozások mértéke, hanem azok elhelyezkedése határozza meg. A csontkinövések főleg akkor járnak panasszal, ha úgy helyezkednek el, hogy nyomják a gerincből kilépő ideg- vagy érképleteket, vagy a gerinccsatorna jelentős szűkületét okozzák. A panaszok kialakulását vagy fokozódását akár kisebb behatás is kiválthatja.

A porckorong kopása következtében meginduló meszesedési folyamat, a röntgenképen látható csontkinövésekkel, csőrképződéssel jár, de ez nem okvetlenül okoz tüneteket.  A spondilotikus kisízületek peremein megjelenő, röntgenképen látható csontkinövést (oszteofita), „csőrnek” is nevezik. A csontkinövéseknek az esetek döntő többségében nincs jelentősége. A csőrök jelenléte és a gerincpanaszok gyakorisága, nagysága között semmilyen összefüggés nincs: előfordulnak panaszmentes egyének rendkívül erős csontos „csőrökkel,” mások esetében pedig kismértékű elváltozásokhoz is komoly panaszok társulhatnak. Elsődleges panasz a fájdalom, mely a nyaki és az ágyéki gerinc (a „derék”) szakaszaira jellemző.

Nyaki spondilózis esetén az úgynevezett „gyöki tünetek” (pl. izomgyengeség, érzészavar) általában csekélyek, vagy elhanyagolhatók. A nyak lehet fájdalmas, olykor a kar felé „sugárzik”. A derékfájdalom gyakran depresszióval, egyéb pszichológiai tünetekkel társulhat: a betegek körében a depresszív zavarok előfordulása 3-5-ször gyakoribb.